:-) és egyben :-(

Kedves Ismerőseim, barátaim.
Visszatérek a régi blogombhoz, mert itt valahogy nem ment az írás és az alkotás. Nem tudom, hogy miért...
A régi-új címem: http://ducikaducila.blogspot.com
Szeretettel várlak benneteket ott is, ha esetleg ott nem voltatok rendszeres olvasóim!

Ádvent...

                                                             (Kép forrása: net)


Eldöntöttem; hogy nem, idén nem csilivilizünk itthon, semmi kedvem hozzá. Volt, aki a tavalyi ádventben és karácsonykor elvegye egy életre a kedvemet az egésztől...
Aztán szerda reggel felébredtem (9hónap önsanyargatás után) és azt mondtam a Társamnak, hogy akkor most megyünk és teszünk pontot, ha te is úgy gondolod...  Azt mondta, hogy rendben, ha ezt szeretném, menjünk.
Nem, nem összeveszés, nem vita, hanem ennek az életszakasznak a végére kell a pont. Le kell zárnom...  Elmentünk, szembenéztünk, és még a nap is kisütött. Lezártam.
Aztán tegnap ismét felkerekedtünk Katalin nap alkalmából, no meg András nap, meg ugye Cili is volt... Szóval egy kis anyatej...
És ez így összesen egy hétre. Egy hétre? 3napra. Sűrű? Mindenre van erőm... :-)
Nagyon örülök és igenis, nem lesz csilivili, csak várakozunk... nem, nem "a szeretet ünnepére", hanem annak az embernek a szülinapjára, aki magára veszi azt a sok fájdalmat, amit okoznak az emberek egymásnak...
Volt, hogy éreztem, amikor valaki óriási "szennyet" dobott volna rám, hogy az illető terve dugába dőlt, nem nekem adta át a mocskát, hanem a saját terhe lett és neki kell majd megbírkóznia vele. Nem is akárhol, a Jóisten előtt. Aki amúgy rá is vár... Kíváncsian.
Ma már elköltözni sem szeretnék. Szeretem a helyet, ahol élünk. Szeretem a falut, a közösséget, az otthonunkat, a templomot, mindent. (Na jó, nem is ezekkel volt a bajom, hanem a szennydobálókkal... ők voltak közel és jobb lett volna távolabb tőlük, de leginkább nélkülük. Ez a Társamnak már jóideje nem volt probléma, csak nekem. No de az ördögnek épp az a szándéka, hogy tönkretegye azt, ami és ahol jó és ahol az ember szolgálni tud...)
Szóval nyugalom van a lelkemben. Letettem. A magam részéről.
Köszönöm Uram!

Draskóczy Lídia nótájával tudom leírni azt, amit érzek. Hallgassátok meg:-)

Hosszú idő után...

...amikor az ember újra kezd valamit, akkor nem kicsit csigának és bénának érzi magát.
Varrógépes múltam már jócskán hatéves múltra tekint, de az utóbbi 1évben csak az asztalom ékeként tekinthettem rá. Nincs időm! Ja, amire akarom-mondhatjátok. De nem, nekem tényleg nincs időm.
A múlt hónap sztárvarrománya egy hosszú ujjú, elöl gombos, galléros, mandzsettás póló, ami egy kemény napom munkája volt. Röhögtem is magamon este, hogy hogy lehettem ekkora béna, hogy egy napot el...-dolgoztam egy pólóval. Oké, volt rajta min tutymorogni, de akkoris... Szóval a hosszú kimaradás után totál úgy érzem magam, mintha most ülnék először a varrógépem mögé.
Most már nincs mentség, még akkor sem, ha a család elszárad az éhségtől. Jön a karácsony, az óvodai karácsonyi vásár és egyáltalán minden... nekem varrnom kell!!!! Muszáj, mert különben dühbe jövök:-)

Rumos diós ét- és fehércsokival "melírozott" bonbon:-)

Az újabb...
Először egy tábla fehércsokit olvasztottam a gőz fölött. Kikentem annyi formát vele vékonyan, amennyire elég lett. Ahogy egy szilikonos táblával végzek, azonnal hűtőbe teszem.Ahogy elfogyott a fehércsoki, olvasztottam az étcsokit. Folytattam annak a szilikonnak a kikenését, amelyikben még nem volt semmi. Ahogy mindhármat kimázoltam, jött az első ismét. Ilyenkor már főleg az oldalára figyelek, hiszen, ha egy icipici is kimarad, ami elég könnyen előfordulhat, akkor ott a töltelék kibuggyan majd, amikor kinyomom a formából, vagy akár eltörik.
Ahogy a második réteg is felkerült mindre és hűlni teszem a hűtőbe, előveszem a tölteléknekvalókat.
Ezesetben rumos-diós... azaz dió, tej, cukor, rum. (Nem sütőrum!!!)
A diót és a cukrot (10dkgdió+5-7dkg cukor) összedarálom. Kb.1dl tejben elkeverem és elkezdem főzni, mint a tejbegrízt. Ha hígnak ítéled, tehetsz bele egy pici grízt és azzal főzd!
Amikor már forr, egy evőkanálnyi és nem merőkanálnyi Napóleont tettem bele és picit továbbfőztem... és beleszédültem, mert éppen föléhajoltam... (a mögötte lévő pörköltet kevertem meg.)
Amint meghűlt a diós töltelék, a csokihüvelyek 3/4-ig töltögetjük a formákat. Kicsit meg is nyomkodjuk, h tömörebb legyen. ne érjen feljebb, mint a 3/4-e, mert akkor a bonbon talpa...csúnya lesz, no.
Ahogy elkészültünk a megtöltéssel, újraolvasszuk a csokit és egy kanállal (teás) ráfolyatunk annyi olvadt csokit a tetejére (ami majd az alja lesz, ugye), hogy befedje a bonbonokat teljesen. A sarkokat is!!!
Vissza kell tenni hülni és max egy óra múlva kinyomkodhatjuk és kóstolhatjuk.
Én a gyorsaság érdekében fagyasztóba szoktam tenni és akkor nem kell annyit várni a hűtögetéssel...A végén is az egy órányi plusz hűtés 5-10perc maximum.
Próbáljátok ki, nagyon klassz!!!!

Bon-bon gyártó kisiparos

Imádom a csokit. És íme... életem első bonbonjai. Ma reggel meghozta a postás/futár a dobozt, ami a rég vágyott bonbon csokiöntő formákat rejette magában. Hjaaaj, mióta szemezek már a receptekkel.
Ezek itt és most a férjemnek kedvezve kókuszosak. 45db bonbonhoz 2tábla 10dkg-os (jó minőségű) csokit használtam fel, a töltéshez 10dkg kókusz+pici tej+7dkg darált cukor. Ha van valakinek rózsaize otthon kéznél, akkor a tejet azzal helyettesítse, mert azzal az igazi...
Kb. 1óra alatt megvoltam a 3szori hűtéssel, a kókusz keverék összarakásával, betömködésével, ebédeléssel együtt.
Hja... még szerencse, hogy van egy futópadunk, amin ledolgozhatom a fölös nasival bevitt kalóriát... :-) No kinek kell még a bolti szaloncukor? :-)

Varrás: Lusta vagyok, voltam fotózni és feltenni, de ami kési, az nem múlik, no meg jön még kutyára teherautó alapon előbb, vagy utóbb felteszem őket is... asszem utóbb...
Sok a dolgunk, no, ez van! És ennek nagyon lehet örülni:-)

Pipa

Őszi nagytak: pipa:-)
Tegnap pl. behúztam a kinti nagy kukát az előszobába és nekiálltam a mosókonyhának... a kuka megtelt...
A kinőtt gyerekcipőkkel megtelt az én ágyam ágyneműtartója.... csak gyerekcipőkkel... és egy gyerkünk van, jelentem...
Az emeleti nappaliban az ülőgarnitúrában összeszedtem az összes kinőtt gyerekruhát. Megtelt. Még mindig csak egy gyerekünk van... legalábbis asszem...
Megérkezett a legújabb anyagrendelésem és mivel minden csillog és villog... varrni szeretnék!

Fehérben megálmodva és lassacskán megalkotva

... elsőként Bandu ágytakarója.
4 jármű került rá, na ná, vonat, hajó, forma1-es autó, léggömb... és fejrésznél a Házi áldás.
Fehér , 100% tiszta pamut flanell anyagból varrtam, amit ebben a webáruházban vásároltam. A hátlap szintén ez a flanell anyag, a töltet pedig dupla réteg flies.
Nem azt mondom, hogy steppelés közben nem jutott az eszembe, hogy hagyom a fenébe, miért is álltam én ennek neki, amikor nadrágra van szükségünk és egy csomó minden APRÓSÁGRA, én meg tuszkolom a Berninámba a 250X150cm-es takarót... naná, egyszerre a négy réteget és naná felső anyagtovábbítóval. Naná...
Minden elismerésem a pw-seké, akik óriási takarókat simán, szimplán varrnak géppel...vagy méginkább kézzel...